MagOra Jövőért
Közhasznú Alapítvány


S.A.B. Eljárás®
A nem orvosi eredetű meddőség (N.O.E.M)
Kezelésére



Szabadalmi szám: P-0500998

Készült: 2005. november 18.
Prológus
A S.A.B. Eljárás ® azokon az orvosilag diagnosztizált, meddőségben szenvedő családokon segít, amely családok egyik tagjánál sem találtak orvosi eltérést. Ezt a jelenséget Nem Ovsi Eredetű Meddőségnek (N.O.E.M.) nevezzük. Az Eljárás kidolgozásához és kivitelezéséhez minden területről a lehető legjobb szakembereket kértük fel..

Dr. Vincze János orvos, egyetemi tanár.


Dr. Szendi Gábor szakirányú pszichológus

1993-ban vörös diplomával elvégezte az egyetemet. Szakdolgozatát "Pánik és paroxizmus" címmel írta.
Ugyanakkor sikeresen megpályázott az akkor alakuló SOTE Magatartástudományi Intézetben egy pszichológusi állást, jelenleg tudományos munkatárs beosztásban.
Munkaköréhez pszichoterápiás, oktatói és gyakorlati valamint elméleti kutatói munka tartozik.

Klinikusként szorongásos-depresszív megbetegedésekben szenvedőket kezel, 2001 óta foglalkozik a funkcionális meddőségben szenvedők pszichoterápiájával is.
Oktatói munkája részeként részt vesz az Orvosi Pszichológia tárgy oktatásában, továbbá kiképzőként működik az Intézet szervezésében folyó Családorvos-továbbképzésben is.

Fő gyakorlati kutatási területe a féltekei lateralitás, a mentális tevékenységek és jelenségek neurobiológiai meghatározottsága, a testi megbetegedésekben szerepet játszó pszichés tényezők pszichofiziológiai - immunológiai közvetítődése, a hipnózis pszichobiológiai folyamatai és a mentális megbetegedések és zavarok (különös tekintettel a szorongásos kórképekre) neurobiológiája. E tág kereteken belül konkrétan vizsgálta a projektiv tesztek (Lüscher, Zulliger és Szondi) és a féltekei lateralitás kapcsolatát, a jobbféltekei fokozott aktiváció patogén szerepét asztma bronchialéban, és most tervezi a funkcionális meddőség hátterében álló pszicho-szocio-biológiai folyamatok vizsgalatát.
Elméleti kutatásai szorosan kapcsolódnak a fenti területekhez.

1993-ban megkezdte PhD tanulmányait az ELTE BTK "Kísérleti és Személyiséglélektani" doktori kurzusa keretében Dr. Bányai Éva és Dr. Kulcsár Zsuzsanna irányításával
1994 évben elvégezte a hipnoterápiás képzést, azóta egyéni és terápiás munkájában a hipnózist használja
1994-ben elvégezte a Neurolingvisztikai Programozás (NLP) practitioner és master practitioner tanfolyamát, s jelenleg master practitioner képesítéssel rendelkezik.
1997-ben sikeresen befejezte PhD képzését.
1997 május 25-31 közt meghívást kapott Dr. Roland Straubhoz Weisenauba (Németország), hogy az Intézet képviseletében tanulmányozta az ott folyó pszichofiziológiai vizsgálatok módszertanát.
1997-ben első helyezést ért el az OTKA és az Élet és Tudomány közösen meghirdetett kutatás-ismertető cikkpályázatán
1997-ben első helyezést ért el a SOTE Korányi Frigyes Fórum Orvostudományok Határterületei Poszter szekcióban.
1998 áprilisában elnyerte a XIII. Országos Pszichológiai Vándorgyűlés "Legjobb PhD előadója" címet.
1998 tavasza óta folyamatosan készíti és frissíti az intézeti honlapot.
2002-2004 családterápiás képzettséget szerezett.
2000-2004 megszerezte a klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus diplomát
2004 decemberében a Mozgó Világ szerkesztőségének Nívó díját kapta meg a Depresszióipar (2004 október) és "A Titanic süllyed, de a zenekar játszik tovább" (2004 december) írásaiért.
2004 decemberében megjelent "Antidepresszáns és placebo" című könyve Buda Béla gondozásában az Országos Addiktológiai Intézet kiadásában
Tudományos kíváncsiságát népszerű tudományos cikkek írásában is kiéli; ami nem fér bele a szigorú értelemben vett tudományos munkába, az magazinokban, cikkek formájában jelenik meg.
 Köves Zsuzsanna MA bölcsész tanár
Szakképzett kineziológus, kineziológus szakértő, szaktanácsadó, vizsgabizottsági tag, asztrológus, mediátor, drogügyi koordinátor, az alábbi kineziológiai ágak nemzetközi oktatója:
Three in One Concepts haladó facilitator
Touch for Health instruktor
EDU-K tanár
Wellness Kineziológia haladó tréner

A Debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán végzett 1974-ben, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán népművelés- magyar szakos középiskolai tanár szakon 1982-ben.

 A hetvenes években színjátszó rendezőként tanított rendezés elméletet, drámajáték pedagógiát. Mint magyar szakos tanár az iskolai oktatásban gyakorlatban is használta a színjátszás-terápiát.
Foglalkozott pszichológiával, 1 évig pályakezdőként pszichológus laboránsként dolgozott. Ott szerzett ismereteit jelenleg is hasznosítja.

A kineziológiával 1994-ben találkozott először. 1995-ben oktatói /instruktori/ minősítést szerzett TOUCH FOR HEALTH ágból, majd ONE BRAIN ágból. 1996-ban BRAIN GYM oktató lett, majd 1997-ben STRESS RELEASE instruktor. Jelenleg Magyarországon ez a 4 ága terjedt el a kineziológiának. De belekóstolt a LEAP-ba /agyterületek integrációja/, a biokineziológiába, a primitív reflexek tesztelési lehetőségébe, s az asztro-kineziológiába is. Tanított Ausztriában, Amerikában, Erdélyben.  

1995 októberében Hollandiában, a Touch for Health módszer kidolgozójánál: Dr. John F. Thie-nél MESTERKURZUST végzett, s Thie haláláig folyamatosan kapcsolatban állt vele. Thie Amerikában megjelent jubileumi könyvébe is írt. 1997-ben haladó oktatója lett a One Brain ágnak, 2002-ben a Stress Release ágnak. Azóta is folyamatosan és rendszeresen képzi és továbbképzi magát.
Tanult NLP-t/Neurolingvisztikus Programozást/, karakter NUMEROLÓGIÁT. Előadásokat hallgatott a GYERMEKRAJZOK SZIMBOLIKÁJÁRÓL, pszichológiából. A hollandiai INPP/Neuro-Fiziológiai és Pszichológiai Intézet/ Megkésett Idegrendszeri Fejlődés című kurzusán is rész vett. Minden megszerzett ismeretét kineziológiai munkájába integrálja.     

Az 1997-ben megjelent magyarországi TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI TÖRVÉNY a kineziológiát a nem orvos tevékenységi körébe tartozó rendszernek ismeri el. A rendeletet figyelembe véve vizsgát tett az EGÉSZSÉGÜGYI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZETNÉL anatómiából, kórtanból, egészségügyi alapismeretekből, valamint természetgyógyászatból, s ez középfokú egészségügyi végzettségnek felel meg. 1998-ban szakvizsgázott, s így államilag elismert KINEZIOLÓGUS képesítést szerezett.
2000-től ÁNTSZ működési engedéllyel rendelkezik.. 2001-ben felvételt nyert az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Országos Szakértői és Országos Vizsgáztatási Névjegyzékébe. 2003 óta OKÉV nyilvántartásban szerepel kineziológusi, asztrológiai, mediátori képzései. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara tagja. Szaktanácsadóként folyamatosan az iskolákat támogatja előadói-tanári-kineziológusi munkájával.

A Magyarországi Kineziológusok Szövetségének 1996-2002-ig szervező titkára volt.
A szövetség által rendezett mindhárom magyarországi kongresszust ő szervezte. 2001-ben, Kecskeméten megrendezésre került Nemzetközi Kineziológiai Világkongresszus igazgatójaként bonyolította le a rendezvényt.
Jelenleg a Professzionális Kineziológusok Társaságának elnökhelyettesi tisztét látja el.
Több nemzetközi kongresszuson /Zürichben, Bécsben, Kecskeméten/ nemzetközi elismerést kiváltó előadást tartott. Előszeretettel foglalkozik a párkapcsolatokkal, a női nemi szereppel, s a születési sorrend meghatározó szerepével.

Szakmai munkája elismeréseként meghívást kapott a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaságba, melynek mai napig tagja. Több országos kongresszusának felkért előadója volt.

2002-ben a Kapcsolat Alapítványnál mediátorként végzett, az országos Mediációs Egyesületnek, valamint 2003 óta a Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szakmai Szövetségének tagja. 2004-ben megválasztották a Szövetség Etikai és Jogi Bizottságának vezetőjévé. Az Igazságügy Minisztérum Közvetítői Névjegyzékében szerepel.

Jelenleg fél állásban Gyermek- és ifjúságvédelmi munkatárs a helvéciai Wéber Ede Központi Általános Iskolában, ahol fő feladata mellett az iskola egészségnevelési programját koordinálja, ezen belül a drogügyi koordinációi is szívügye. 2005-ben a Mobilitás Általános ifjúsági és Drogprevenciós-egészségfejlesztési szakértője.

Haász Endre közgazdász, gazdasági tanácsadó

1947-ben született Budapesten, végzettsége szerint közgazdász.
Az 1970-es években tudományos munkatársként gazdasági és energia és ökológiai modellezéssel foglalkozott..
1979-től kisebb megszakítással, saját cégében dolgozik. Tevékenysége elsősorban gazdasági- pénzügyi tanácsadás, főleg a technológiai fejlesztések és az innováció területén.
Az 1990-es évek végén fordult az egészségügyi finanszírozás felé, több megvalósult gyógyhely kialakításában vett részt.
 
2001-ben került kapcsolatba a csehországi Biotherapy céggel, így részt vállalhatott a BioStimul fényterápiai rendszer kialakításában és piacra juttatásában. Ez idő óta foglalkozik a fény és a színterápia gyógyászati alkalmazásával. 2004-ben kezdte meg a BioStimul magyarországi forgalmazását.
 
A BioStimullal elért eredményei alapján tagja lett a World Academy of Biomedical Technologies (UNESCO/WABT) közép európai szekciójának



A Mag-Óra Jövőért Közhasznú Alapítvány vezetőségén kívül ők a társtulajdonosai a S.A.B. Eljárásnak, melyet kizárólag a S.A.B. Klinika Alternatív Meddőségi Központok alkalmazhatnak.
A meddőség tényét nem a S.A.B. Klinikák állapítják meg. A Klinikákra a kezelés résztvevői úgy érkeznek, hogy valamely orvosi szakrendelőben előzetesen átestek az I. részben taglalt orvosi meddőségi vizsgálatokon, melyről leleteik és zárójelentéseik vannak.


I. A MEDDŐSÉGRŐL


A meddő (infertilis) fogalmat akkor használjuk, ha egy (más orvosi gyakorlat szerint három) éven keresztül történő rendszeres, védekezés nélküli házasélet nem eredményez terhességet. Bár a meddőség elleni küzdelemben komoly eredményeket értek el a modern vizsgálómódszerek és asszisztált reprodukciós kezelések, szakértők becslései szerint Európában még napjainkban is minden hatodik házaspár meddő marad. Magyarországon a helyzet sokkal rosszabb: Minden harmadik párt érinti.

A természetes fogamzás alapfeltételei:

A női szervezetben:
A tüszőérés és az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből.
A nemi szervek átjárhatósága (hüvelytől a petevezetékek hasűri szájadékáig).
Egészséges (átjárható) petevezetők és méhnyálkahártya.
A petefészek élettani hormontermelése és a nemi szervek élettani válaszreakciója a hormonhatásra.

A férfi szervezetben:
Normális közösülési képesség.
Az ivarcsatorna átjárhatósága.
Megfelelő számú, alakú és mozgású sperma termelődése a herében.
A here normális hormontermelése.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése megállapította, hogy a meddőség oka átlagosan 39%-ban a női partnerben, 20%-ban a férfi partnerben, 26%-ban mindkét partnerben keresendő, további 15%-ban pedig a meddőségnek egyik félnél sincs kimutatható oka.

A kivizsgálás
A meddőség kivizsgálása a partnerek kórelőzményének feltérképezésével kezdődik. A pár beszámol jelenlegi egészségi állapotáról, étrendjéről, életmódjáról, foglalkozásáról, valamint korábbiakban folytatott fogamzásgátlási gyakorlatáról, a nő esetleges korábbi terhességéről, megelőző betegségekről, műtétekről illetve a nemi életükkel kapcsolatos egyéb kérdésekről.

A kórelőzmény után a fizikális vizsgálatok következnek. A nők esetében ez magában foglalja az emlők és a kismedencei szervek vizsgálatát, a férfiak esetében a herék, a hímvessző és a herezacskó részletes vizsgálatát. A kivizsgáláshoz a női partner esetében hozzá tartozik a peteérés ellenőrzése, a hormon-meghatározások (FSH, LH, prolaktin, progeszteron, tesztoszteron), az alaphőmérséklet-mérés (kétfázisú görbe) és az ultrahangos petesejtmérés, mellyel pontosan nyomon követhető a domináns tüsző érése.

A nő kivizsgálása
Petevezető-átjárhatóság vizsgálata: ez egy speciális röntgenvizsgálat, amelynek során kontrasztanyagot juttatnak a méh üregébe. A kontrasztanyag a petevezetőkön átfolyik abban az esetben, ha azok átjárhatóak, lezárt petevezetéknél pedig kimutatja az elzáródás helyét.
.
Hasonló, de sugárterhelés nélküli, ambulánsan végezhető és jobban tolerálható vizsgálat az úgynevezett ultrahangos hysterosalpingographia.
Laparoszkópos (hastükrözéses) beavatkozással az átjárhatóság mellett pontos képet nyerünk a kismedencéről, továbbá az összenövések is oldhatók és szövettani vizsgálatra használható anyag is nyerhető.
Hiszteroszkópiával (méhtükrözés) a méh belfelszínét ellenőrzik, ami fontos lépés a meddőség kivizsgálásában és kezelésében.

A kóros eltéréseket a nők és férfiak esetében is regisztrálni, és megfelelően gyógykezelni kell (nők petefészek gyulladása, férfiak herevisszér-sérve stb). A meddőség kivizsgálását a gyakorlatban érdemes a férfi vizsgálatával kezdeni, hiszen a női partner kivizsgálása sokkal bonyolultabb eljárásokat igényel.

A férfi kivizsgálása
A férfi partner kivizsgálásában legfontosabb a 3-5 napos szexuális önmegtartóztatás után produkált ondó alapos vizsgálata. Kóros elváltozása esetén 3 hét múlva újabb ondóvizsgálat következhet, majd hormonmeghatározás és a férfi nemi szervek ultrahangos vizsgálata. A peteérés idején végzett közösülés utáni kenet elemzése is igen lényeges lehet, hiszen ily módon mérhető fel, hogy a közösülés után 8-10 órával az ondósejtek milyen eséllyel maradnak életben a méhnyákváladékban.

A diagnózis
A fent leírt szakszerű vizsgálatokkal sikeresen megállapíthatóak a meddőségi panaszok lehetséges okai, nagy valószínűséggel a következő tényezők valamelyike:

A női partner részéről:
A tüszőérés zavarai: a fogamzáshoz hormonális egyensúly és érett petesejt szükséges.
Petevezető eredetű meddőség: a petevezetők részleges vagy teljes elzáródása a gyermektelen nők 30%-ánál található. Az elzáródás hátterében megelőző gyulladás, műtétek, összenövések illetve endometriosis a leggyakoribb ok.
Endometriosis: a méhnyálkahártya méhen kívüli növekedése, mely nagyfokú összenövést, kismedencei fájdalmat és görcsös menstruációt is okozhat.
A méh, petefészek és petevezető fejlődési rendellenességei.
Immunológiai meddőség: a férfi ondósejtjei elleni antitestek okozzák a terméketlenséget.

A férfi partner részéről:
 A spermiumok (ondósejtek) érési, termelődési zavarai:
Normálisnak ítéljük a férfi ondóját, ha abban több mint húszmillió spermium van milliliterenként, és az ondósejtek legalább 50%-a jó mozgással és alaki jellemzőkkel rendelkezik. A férfimeddőséget előidézhetik hormonális zavarok, környezeti károsító tényezők, stressz, a herezacskóba időben le nem szállt herék (rejtettheréjűség) és örökletes tényezők.
Gyakori ok a herevisszér-sérv (varicokele).
A férfi reprodukciós szervek gyulladásai és következményes elzáródás.
Immunológiai és egyéb szexuális problémák.

Ismeretlen eredet
A meddőségi esetek igen nagy százalékában egyik félnél sem található kimutatható ok, ilyenkor ismeretlen eredetű meddőségről beszélünk, és asszisztált reprodukciós kezelést alkalmazunk, melynek eredményeképpen az esetek egy részében terhesség következik be. A meddőség kialakulásában a lelki (pszichés) tényezők meghatározó szerepet játszanak, így a nyugodt légkör és a panaszok meghallgatása néha már önmagában is segít a terhesség kialakulásában.

A fogamzásgátló utóhatásai
Néha még találkozunk azzal a téves hiedelemmel, hogy a fogamzásgátló tabletták meddőséget okozhatnak. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A női meddőség gyakori oka a petevezeték elzáródása, amely általában kismedencei gyulladás szövődményeként alakul ki. A fogamzásgátló tabletták védenek az ilyen fertőzések, gyulladások ellen, így a meddőségi panaszok megelőzéséhez is hozzájárulnak. Ugyanakkor az alacsony hormontartalmú, modern tabletták fogamzásgátló hatása teljesen visszafordítható, és a fogamzóképesség visszatér, amint a tabletta hatóanyagai kiürülnek a szervezetből. (A használók kevesebb, mint 1 %-ánál fordul csak elő, hogy a tabletta abbahagyása után a természetes ciklus nem azonnal áll helyre.)

A kezelés
Az utóbbi években, évtizedekben jelentős haladás következett be a meddőség kezelésében. A kezelésnek mind a női, mind a férfi partner esetében több lehetséges módja van.

A női partner kezelése
Hormonkezelés: azokban az esetekben jön szóba, amikor a peteérés kiváltására különböző gyógyszereket alkalmaznak (ovulatio-inductio). A meddőségi kezelést általában clomiphen-citrát tabletta adásával kezdik, amennyiben három ciklus kezelés után nem következik be terhesség, szükség lehet gonadotrop-hormonok injekció formájában történő, akár naponkénti adagolására. Régebben vizeletből előállított hormonokat alkalmaztak, ma már nagy tisztaságú, mesterségesen előállított készítményeket alkalmaznak, melyek csak FSH-t tartalmaznak a peteérés serkentésére.
Sebészeti és mikrosebészeti eljárások: A petevezetők körüli összenövések, elzáródások, endometriosis, myomák eltávolítása vezethet a kívánt gyermekáldás bekövetkezéséhez
Mesterséges megtermékenyítés és asszisztált reprodukciós technikák (ART): tágabb értelemben asszisztált reprodukcióról beszélünk az ovulációindukciós (peteérést elősegítő) kezeléstől, az intrauterin inszemináción (méhen belüli megtermékenyítés) keresztül a lombikbébi és a szervezeten kívüli megtermékenyítésig, melyek célja a zavart szenvedett reproduktív működés helyreállítása és az ivarsejtek találkozásának elősegítése, asszisztálása.

Mesterséges megtermékenyítést általában olyan esetekben alkalmaznak, amikor ismeretlen eredetű meddőség vagy immunológiai okok állnak fenn, illetve olyan párok esetén, ahol a férfiban van a terméketlenség oka. Ennek során a megfelelő mosófolyadékban mosott, koncentrált ondót a tüszőrepedés időpontjában steril katéter segítségével a méh üregébe fecskendezik. A mesterséges megtermékenyítés történhet idegen (donor) ondóval is, ha a férfi teljesen nemzőképtelen, illetve olyan esetekben, amikor a heréből vett ondósejtek segítségével végzett megtermékenyítéssel terhesség nem érhető el.
In vitro fertilisatiot (IVF, lombikbébi) végeznek, amennyiben az eddig leírt eljárások révén nincs lehetőség terhesség elérésére. Ezt a módszert általában akkor alkalmazzák, ha a petevezetők elzáródtak, ha a férfi termékenyítőképessége erősen korlátozott (ICSI) illetve, ha előzőleg hat inszeminációs ciklus nem eredményezett terhességet. Hazánkban is több lombikbébi központ működik és az előzetesen stimulált ciklusokban 30% körüli terhességi arány érhető el.

A férfi partner kezelése
A férfi partner kezelésében a következő kezelési lehetőségek jöhetnek szóba:
Az előzőekben említett eljárásokat férfi meddőség esetén is sikerrel alkalmazták (inszeminációk, szervezeten kívüli megtermékenyítés stb).
 Mint kezelési lehetőség szóba jön:
A nemi szervek gyulladásának kezelése.
Hormonális és nem hormonális kezelések.
Műtéti kezelés (herevisszér-sérv műtéti kezelése stb).

Ha a fenti kezelési eljárások nem vezetnek eredményre, akkor jön szóba az inszemináció, illetve a lombikbébi program végzése.

A hormonális stimulációs kezelést több petesejt nyerése érdekében végzik, ugyanakkor van bizonyos kockázata is: a petefészket túl lehet stimulálni (hyperstimulatios szindróma), amely fájdalommal és folyadék felszaporodással járhat a hasüregben. Rendszeres ellenőrzéssel időben észlelhető az elváltozás, és ilyenkor a stimulációs kezelést fel kell függeszteni.
A stimulációs kezelés során a többes terhesség (iker) lehetősége nő, ezért erről a párokat előzőleg fel kell világosítani.
 A többes terhességek kihordása és a szülések kapcsán több szövődmény léphet fel, ezért a lombikbébi kezelés kapcsán legfeljebb három embrió beültetésére kerülhet sor. Hormonális stimuláció és inszemináció alkalmazása esetén a terhesség valószínűsége ciklusonként 20-25%, IVF kezelés során 25-30% körüli a sikeres terhességek aránya.

Összefoglaló
Ez a rövid összefoglaló természetesen nem magyarázhatott el kimerítően minden apró részletet, de annyit talán sikerült megmutatnunk, hogy az orvostudomány ma már nem áll fegyvertelenül az orvosi eredetű meddőség problémájával szemben. Mindamellett az is kiderülhetett, hogy ez igen szerteágazó terület, és a meddőség orvoslásához rendkívül körültekintő vizsgálatokra és kezelésekre van szükség, valamint hosszú távon is együttműködő, tájékozott páciensekre.

II. A NEM ORVOSI EREDTŰ MEDDŐSÉGRŐL (N.O.E.M.)
Ebben a fejezetben többször idézünk Dr. Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája,
Élet és tudomány 2001 56(6):172-174 és 56(7):198-199. cikkéből:

Orvosi szempontból a meddőség a szervezet hibás működése, tehát valami rendellenesség áll a háttérben. A vizsgálatok során az esetek többségében találnak is valamilyen szervi-hormonális eltérést, amely megmagyarázni látszik a meddőséget, ám ennek kezelése sokszor nem vezet el a kívánt terhességhez. A lineáris okság (ok-okozati) szemlélet lényege, hogy ha van okozat (a meddőség), akkor annak kell legyen oka is, s ezt előbb vagy utóbb meg lehet találni. Tehát újabb és újabb vizsgálatok és kezelések következnek, majd végső eszközként a mesterséges megtermékenyítések sorozata, de sokszor mindhiába. Végül a páciensnek elfogy a pénze vagy a hite - és a probléma nem oldódott meg. Az ilyen eseteket szokás aztán a tisztázatlan eredetű meddőség gyűjtőfogalma alá sorolni.
A közkeletű felfogás szerint ebbe - az orvostudomány mai állása szerint - bele kell törődni.

Lineáris és rendszerszemléletű okság
A hagyományos orvosi logika a meddőséget úgy tekinti, hogy homokszem került a gépezetbe, hiba támadt, amit el kell hárítani. A rendszerszemléletű megközelítés viszont egy tágabb perspektívából azt kérdezi: mi a meddőség jelentése? Mi történt és történik ebben a családban (környezetben, élettörténetben), amire a legjobb válasz a meddőség? Ha a meddőséget nem a szervezet hibás működésének, hanem az egyén élettörténetéből, fizikai és szociális környezetéből, életfeltételeiből levezethető adaptív (megfelelő) válasznak tekintjük, akkor a megoldás nem feltétlen a meddőségre koncentráló orvosi kezelés lesz, hanem a meddőséget előidéző egyéb tényezők módosítása.

Stressz és reprodukciós képesség
Számos, embereken tett megfigyelés és vizsgálat igazolja, hogy az evolúciós mechanizmusok ugyanúgy hatnak ránk is, mint más állatfajokra. Háborúkban, természeti katasztrófák esetén sok nő havi ciklusa elmarad, vagy egyéb rendellenességek lépnek fel. Jól ismert jelenség az is, hogy a pubertás előtt elkezdett intenzív sport, vagy pl. a balettozás egy-két-három évvel kitolja az első menstruáció idejét. Felnőttkorban űzött intenzív sport (pl. hosszútávfutás), fitness edzés szintén vérzéskimaradást, vagyis a normális peteérési ciklus kimaradását eredményezheti. Az emberi szervezet ősi mechanizmusai ezt a folyamatos megfeszített fizikai aktivitást úgy "érzékelik", hogy a szervezet állandó harcban áll, vagy menekül, ezért a szaporodási képesség gátlás alá kerül.
Hasonló mechanizmusra utal az is, hogy a szegény országokban az alultápláltaknak kitolódik a nemi érése, s a fejlett társadalmakban pedig megfigyelhető, hogy az erősen fogyókúrázók, vagy az anorexia nervosában szenvedők (a beteg kórosan sovány, de nem akar enni, mert túlsúlyosnak tartja magát) havi ciklusa elmarad, és meddőkké válnak.
Az alultápláltság az agy számára olyan táplálékhiányos környezetről ad hírt, amelybe nem szabad utódot világra hozni.

Egy vizsgálat arra mutatott rá, hogy az alultápláltság meglehetősen individuális fogalom: meddő nőkből álló csoportot fokozott táplálékfelvételre kértek fel, s pár hónap elteltével a nők fele sikeres terhességről számolt be. A meglepő az volt, hogy a csoportban voltak túlsúlyosnak számító nők is, akiknél a további hízás szintén megoldotta az addig kezelhetetlennek tűnő meddőséget. A szerző szerint mindenkinek van egy "biológiai súlya", és ha ettől eltér, meddőség alakulhat ki. A túlzott súlyfelesleg azonban, egy másik vizsgálat tanúsága szerint, szintén meddőséget okozhat. A jelenség egy lehetséges értelmezését az alábbiakban tárgyaljuk.
Az eddigi példák a "biológiai" stressz meddőséget okozó hatásait mutatták be. A pszichológiai stressz azonban szintén okozhat meddőséget, hiszen az agy valójában nem is tesz különbséget biológiai és pszichés stressz között, a fiziológiai válasz ugyanaz.
Egy vizsgálatban sok száz nőt kértek meg arra, hogy menstruációs naplót és "stressz-naplót" vezessenek párhuzamosan, s az eredmények azt mutatták, hogy a menstruáció elmaradása, rendszertelenné válása az érzelmi stresszel vagy a fokozott fizikai aktivitással függött össze.
Egy követéses vizsgálatban gyermeket tervező nőket kértek meg stressz-napló vezetésére fél éven át. A magas stresszt mutató nők kisebb arányban estek teherbe, illetve nagyobb arányban történt náluk vetélés.

Egy másik követéses vizsgálatban kimutatták, hogy a teherbeesés hónapjában a nőknél sokkal alacsonyabb volt a stressz-szint és magasabb a kedvező érzelmi állapotok száma, mint a sikertelen próbálkozások hónapjaiban.
Számos más megfigyelés is alátámasztja, hogy a krónikus stressz, a depresszió gátolja a reprodukciós képességet.

A vegyi folyamatok
Tudjuk jól, hogy a normális női havi ciklus feltétele a reproduktív képességnek, s ennek működését egy bonyolult rendszer szabályozza. A rendszer "csúcsa" a hipotalamusz, egy ősi agyi struktúra, amely idegi és hormonális hatásokon keresztül alapvető minden testi funkció szabályozásában részt vesz. A hipotalamuszon csüng a hipofizisnek nevezett kis "tartály", amely hormonokat tárol és bocsát ki a hipotalamusz, ill. a szervezet kéréseire. A hormonok a véráramon keresztül eljutnak a petefészkekhez és a méhhez, amelyek maguk is termelnek és küldenek vissza hormonokat az agyba visszajelzésként és szabályozóként.
A szervezet stresszreakciójának egyik csúcsszerve ugyancsak a hipotalamusz és a hipofízis: stressz esetén úgynevezett stresszhormonok bocsátódnak ki, melyek a mellékvesekéregbe jutva többek között a jól ismert kortizol kibocsátását serkentik.

A stressz és a reproduktív rendszer kölcsönhatását vizsgálva kiderült, hogy a stresszhormonok minden szinten erősen gátolják a reproduktív rendszer működését: megakadályozzák a hipotalamuszban a reproduktív működéseket beindító-fenntartó un. gonádikus hormonok termelődését, és gátolják a petefészek és a méh reprodukcióhoz szükséges működéseit. Az un. corticotropin releasing hormone-t (CRH-t) kifejezetten a reprodukció szabályozójának tekintjük. Különös módon azonban CRH-t nemcsak a hipotalamusz bocsát ki, hanem a terhes méh is termel a terhesség előrehaladtával egyre növekvő mennyiségben. A kétféle forrásból származó CRH azonban egészen ellentétes hatású: a hipotalamikus eredetű CRH gátolja a szaporodást, aminek evolúciós értelme, hogy veszélyes környezetben nem jó utódot világra hozni. A méhben termelődő CRH viszont normális esetben gátlólag hat a hipotalamusz CRH termelésére, ezzel védi a terhességet, továbbá a CRH egy meghatározott szintje a belső jel a szülés megindulására.
Krónikus stresszben, szorongásos állapotokban, s különösen depresszióban, a hipotalamikus eredetű CRH szintje igen magas a vérben, ezért ezekben az állapotokban könnyen alakul ki meddőség, vagy koraszülés. Ez megmagyarázza, miért alakulhat ki komoly traumára, stresszre vetélés vagy koraszülés: a méhben keletkező CRH és az intenzív stressz hatására a hipotalamuszban (mégiscsak) termelődő CRH hatása összeadódik, és idő előtt megindul a szülés. Kutatások azt mutatják, hogy a gyermekkorban elszenvedett szexuális vagy fizikai abuzus (visszaélés) felnőttkorban koraszüléshez vezethet. Ennek okát a kutatók abban látják, hogy a korai traumák élethossziglan megemelhetik a CRH szintjét a vérben, ezért, amikor a méh is termel CRH-t, gyorsabban alakul ki a "szülési jelzés".
A kortisol nevű stresszhormonnak számos védő tulajdonsága is van, többek közt gyulladáscsökkentő hatású: sok gyógyszerünk, pl. a prednisolon, hydrokortison a kortisollal rokon vegyületek, s tartós szedésükkor reprodukciós zavarokat figyeltek meg.
Mint említettük, a szervezet nem tesz különbséget pszichológiai és biológiai stressz között. Az éhezés, az alacsony vércukorszint azonnal megnöveli a stresszhormonok szintjét, ez pedig gátolja a reprodukciós működéseket. (Inzulinos cukorbetegek fogamzóképessége tehát fokozottan veszélyeztetett!) Igen érdekes kapcsolat van a táplálkozás és a szorongás, valamint a szaporodási képesség közt. A pszichológiában, de a köztudatban is jól ismert a "szorongó evő", vagy a "nassoló depressziós" fogalma: bizonyos emberek szorongásukat evéssel tudják kompenzálni. Ennek egyik magyarázatát az un. "zsírégető hormonnak", a zsírszövetekben termelődő leptinnek a hatásmechanizmusa adja. Ez a hormon szabályozza a testsúlyt, s a hipotalamuszon keresztül a táplálékfelvételt. Az elhízás hátterében úgy tűnik egy leptin-rezisztencia (leptin-érzéketlenség) áll; hiába magas az elhízott személyben a leptin szint, a hipotalamusz "nem veszi az üzenetet". A leptinek számos meglepő tulajdonságára derült fény. Az egyik, hogy gátolja a CRH termelődést, vagyis a táplálékfelvétel indukálta leptin-termelődés valóban hatékony a stressz ellen. Talán azért olyan joviális sok piknikus alkatú ember, mert magas a leptin szintje. A leptin másik meglepő tulajdonsága, hogy ha leptint adnak be "meddő" állatoknak, helyreáll a reprodukciós képességük, függetlenül a testsúlyuktól. Ez azt jelenti, hogy az éhezéssel járó alacsony leptin- és magas stresszhormonszint együtt gátolják a reprodukciós képességeket. Valószínűleg a leptinszint emelkedés magyarázza a fentebb ismertetett meddőség elleni "hízókúra" kísérletet is. Másfelől az erősen elhízott személyeknél éppen a leptin-rezisztencia vezet meddőséghez (a rezisztencia olyan, mintha nem is keringene leptin az ilyen emberek vérében).
Mindezek a megfontolások egészen más és új megvilágításba helyezik a meddőségnek és kezelésének a kérdéseit. A hagyományos orvoslás az un. funkcionális meddőség hátterében hormonzavart keres és talál, s ezt próbálja kívülről bevitt hormonokkal, gyógyszerekkel kezelni. A hormon-"zavar" persze fentáll, csakhogy ez - rendszerszemléleti megközelítés felöl nézve - nem zavar, hanem a szervezet megfelelő válasza egy adott fizikai-pszichológiai állapotra. A meddőség kezelése sokszor azért olyan hosszadalmas és frusztráló, mert az orvosi kezelések a szervezet evolúciósan kialakult ellenállását akarják "megtörni", a szervezet meg nem "tágít", "meg akarja védeni" a nőt a terhességtől.
III. A meddőség új megközelítése

Egyre több vizsgálat jelzi, hogy sokszor a meddőség hátterében emocionális stressz és depresszió áll. Egyrészt -mint láttuk fentebb- a depressziónak komoly kockázata a meddőség (akinek depressziós tünetei voltak már életében, az kétszer valószínűbben válik meddővé), másrészt tapasztalatok szerint a meddő nők kb. egy évi sikertelen kezelés után nagy arányban válnak depressziósakká, ami így tovább rontja esélyüket a meddőségük kezelésében. A depresszió tehát a meddőség szempontjából öngerjesztő tényező.
Több olyan vizsgálat ismert, amelyben mesterséges megtermékenyítési programban részt vett nőket vizsgáltak, s a vizsgálatoknak egybecsengő a végkövetkeztetése: a programban a depressziós nők sokkal kisebb arányban esnek teherbe, mint a nem depressziósok.

Logikusnak tűnhet, hogy ha sikerül a depressziót, szorongást pszichoterápiás módszerekkel csökkenteni, akkor javulnia kell a teherbeesési aránynak.
Súlyos depresszióval küzdő meddő nőket véletlenszerűen két csoportra osztottak, s az egyik csoport 10 üléses pszichoterápiában részesült, míg a másik csoport nem kapott ilyen kezelést. A kezelt csoportban hat hónapon belül a nők 60%-a (!) teherbe esett és azt sikeresen ki is hordta, míg a másik csoportban a nők 24%-a esett csupán teherbe.
Egy vizsgálatban meddő nőket rövid, stresszcsökkentő csoport pszichoterápiában részesítettek, s a nők 34%-a az ezt követő hat hónapon belül teherbe esett.
Egy másik vizsgálatban meddő nők tíz üléses csoport pszichoterápiában vettek részt, s azt találták, hogy akik magas stresszszinttel voltak jellemezhetők a terápia indulásakor, sokkal nagyobb arányban estek teherbe a terápiát követően. Feltehető tehát, hogy a magas stresszszintűeknél a stressz volt a meddőség fő oka.
Hogy sokszor már a problémáról való egyetlen beszélgetés is hatásos lehet, példa erre az a vizsgálat, amelyben meddőséggel kezelt nőket osztottak két csoportra: az egyik csoporttal négyszemközti egyszeri beszélgetést folytatott egy pszichoterapeuta, a másik csoporttal nem történt beszélgetés. 18 hónappal később a meginterjúvolt csoport 60%-a teherbe esett, míg a másik csoportban ez az arány 10%-os volt.
Egy vizsgálatban legalább két éve sikertelenül próbálkozó meddő nőket osztottak három csoportba. Az egyik csoport 10 üléses aktív pszichoterápiában részesült, ahol pl. relaxációt tanultak, stb. A második csoport direkt pszichoterápiában nem részesült, csak rendszeresen összejöttek, és az aktuális problémákat, orvosi kezeléseket, a meddőség nehézségeit beszélték meg. A harmadik csoport semmilyen pszichoterápiában nem részesült. Mindenkit arra kértek, hogy rendszeresen jegyezze fel, milyen meddőség ellenes orvosi kezeléseken vesz részt. Egy éven át követték a nőket, és a pszichoterápiás és a beszélgetős csoportban 55 ill. 54%-os arányban jött létre kihordható terhesség, míg a harmadik csoportban csak 20%-os volt ez az arány. Ami igazán meglepő volt, hogy a teherbeesések egyik csoportban sem mutattak semmiféle kapcsolatot azzal, hogy részesült-e meddőség elleni orvosi kezelésben a nő, vagy sem.
Ez az utolsónak idézett vizsgálat felveti azt a lehetőséget is, hogy a meddőség-elleni orvosi kezelések sikere sokszor olyan pszichés tényezőkön múlik, aminek sem a páciens sem az orvos nincsen tudatában.

A meddőségnek sok oka lehet. Azonban önmagában az egyik ok megléte nem zárja ki a másikat. Vagyis, ha valakinek igazoltan tubaszűkület okozza a meddőségét, attól még lehet depressziós is - talán éppen az évek óta tartó várakozás miatt. A mai mindennapi orvosláshoz lassan jutnak el a mai orvosi kutatások eredményei. A mindennapi orvoslás hadilábon áll a pszichológiával, s ennek elsősorban a páciensek, jelen esetben a meddő nők viselik következményeit. Egy gyenge házasság, egy pályatévesztés, egy fel nem dolgozott trauma, haláleset mind eredményezhet egy néma depressziót, amit az emberek megszoknak, együtt élnek vele, csak sötéten látják egy kicsit a világot. És esetleg emiatt is, könnyebben törődnek bele abba, hogy éppen ők azok, akiknek még gyerekük sem lehet.
IV.  A NEM ORVOSI EREDETŰ MEDDŐSÉG  (N.O.E.M)  KEZELÉSÉRE KIDOLGOZOTT S.A.B. ELJÁRÁS®

A meddőség mint országos szintű szociális probléma
Mint azt a médiák folyamatosan visszhangozzák, országunk népessége rohamosan csökken és öregszik. Dr Vojnik Mária Egészségügyi Államtitkár szerint az orvosi ellátás mintegy 1/3-át már ma is egyéb adókból kell finanszírozni. Előreláthatólag, a jelenlegi ellátórendszerek fenntartása mellett, húsz éven belül annyira felborul a aktív-inaktív réteg közötti arány, hogy a dolgozó réteg addigra biztosan nem tudja majd finanszírozni a szükséges kiadásokat.
A népesség rohamos fogyásának egyik fő oka, hogy egyre több családot súlyt a meddőség átka: Ma Magyarországon minden harmadikat, s mint ilyen - Népbetegség.

A lombik-program anyagi háttere
Ma Magyarországon évente 4-6 ezer család folyamodik orvosi segítségért. A magzatbeültetés első öt kísérletét az OEP támogatja, viszont az ehhez szükséges gyógyszerek árát nem. Ez egy próbálkozás során 150.000 - 370.000 Ft. között mozog. Továbbá az ötödik „próbálkozás” után ez az összeg kb. 270.000 Ft orvosi számlával növekszik. [idevágó információinkat a meddőség-kezelésre szakosodott országos Kaáli Intézet Debreceni Vezető Főorvosától, Dr. Bodnár Béla Úrtól kaptuk. (tel.: 06 52 375-517) A Főorvos Úr teljes szakmai tudásával komoly hátteret biztosít az Alapítvány számára]

A meddő családok zöme meg sem kísérli a lombik-eljárás igénybevételét, eleve esélytelenek a gyógyszerek árának előteremtésében.
A Mag-Óra KhA. a vele szorosan együttműködő társszervezettel, a több tízezer tagot számláló Támogatást Születendő Gyermekeinkért Civil Szervezettel karöltve nagy sikernek tarja, hogy a Parlament Török Zsolt Képviselő Úr előterjesztésében elfogadta azon törvényt, amely a lombik-program résztvevőinek munkahelyét védi. Mivel a meddő családok egyik igen nagy problémája épp a munkahely elvesztése volt, amely egyenesen következett a kezelések miatti hiányzásokból, ez a rossz arány várhatóan javulni fog.

A lombik-eljárás az államkasszát is igen jelentősen (mintegy 350-480 e. Ft/alkalom) meg

Oldal: Meddőségi projektünk
ORGANA az egészség szolgálatában (www.organa.hu) - © 2008 - 2024 - organa.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat